A Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar idei, újévi hangversenye a zenekar húsz éves fennállásának is adózótt, amikor majdnem teljesen új, modern és szép műsorral lepte meg a hallgatóságot. Jóleső volt látni a zsúfolt termet, a jólöltözött, fegyelmezett hallgatóságot, de legnagyobb örömet a város vezetőinek nagyszámú megjelenése okozta. (...)

Már annyit írtam a zenekarról, a jó zenékről, most a karnagy úrral kívánok foglalkozni. (...) Megváltozott a vezénylési stílusa, azonnal megjegyzem előnyére. Eddig tehetséges muzsikus igyekezett elképzeléseit több kevesebb spontán vezénylési technikával keresztülvinni. Most szuverén művészt láttunk a pódiumon. A vezénylési stílusa rokonszenvesen egyesítette a kétféle karmestertípust, a keményen nevelőt a megértetővel. Nem láthattuk az akarnokok széles handabandázását, az apró termetűek táncát, a karmesteri "színház" felesleges sallangjait. Tudni kell, a vezénylésnek technikája van. Nem taktusütő masina áll a zenészei előtt, hanem karmester, aki két kéz munkájával elkoreografálja a mű érzelmi tartalmát. Mindkét kéznek saját feladata van. Figyeltem a pálca útját, a pontos ütemzést, az agogikai elképzelések átadását, szerényen és pontosan. A bal kéz most a belépéseket intette be, a hangerőt szabályozta, a zárlatokat jelezte. Nem volt olyan feladata eddig a karnagy úrnak, mint Hidas Fantázia és fúga című műve. A bonyolult szerkezet átláthatóvá tétele, az egymásután belépő szólamok pontos megjelenése ezt az intellektuális zenét képes volt közel hozni a könnyebb műfajokért lelkesedőkhöz. Ez már egy felsőbb művészi szint. (...)

Péni karmester úrnak van egy végetnemérő munkája. A zenekar állandó szintentartása személyi vonatkozásban, de betanításban is. Mi, hallgatók a kész művet halljuk, ahogy hosszú próbák alatt kiformálódik. A hangverseny a munka eredményének betakarítása. Hogy jó munkát végzett, azt a kitapsolt ráadások bizonyítják.